Alföldi Kéktúra – két részletben

Május elején ott folytattuk, ahol 2024 júliusában abbahagytuk, majd júniusban is megtoldottuk pár kilométerrel az eddigi lesétált távot.

Első részlet

Májusban Mezőtúrra érkeztünk, hogy a hosszú hétvégén lehetőség szerint Vésztőig gyalogoljunk az Alföldi Kéktúra nyomvonalán. Első nap fél 12-kor tudtunk elindulni a tömegközlekedés miatt, de kicsivel 7 után már meg is érkeztünk az Ecsegfalva előtt lévő táborhelyre, amit térkép alapján kinéztünk. Nehézség volt, hogy már május első napjaiban is elég nagy hőség volt, és vizet Mezőtúrról kellett cipelnünk másnap reggelig. Ennek ellenére nagyon kellemes volt az este és az éjszaka a Hortobágy-Berettyó-főcsatorna közelében, a vacsorához még naplemente is járt.

Mezőtúr után

Hortobágy-Berettyó

Másnap reggel 8 előtt indultunk, Ecsegfalván vizet töltöttünk, megreggeliztünk (aznap másodjára) a helyi kisboltban, rácsodálkoztunk, mennyi üzlet működik ebben a kis faluban, és megindultunk Dévaványa felé. Útközben már a Körös-Maros Nemzeti Parkban voltunk, de sajnos akkor még a száj- és körömfájás miatt az útvonalat elterelték a réhelyi látogatóközponttól. Egyszer legalább emiatt (is) lesz okunk visszanézni errefelé! A sok aszfalt nem volt a legkellemesebb, de ez most egy ilyen rész. Ezúttal a Folyás-ér menti erdősávot néztük ki sátorozáshoz, egészen a legdélibb csücskét – ez a kékről pár méternyi letérőt jelent csak. Vacsorafőzés közben hallottunk pár lövést, és éjjel néhány őz is a közelünkben ugatott, de ezen kívül elég eseménytelen és nyugodt esténk volt.

Harmadik nap már “csak” Vésztőig kellett elgyalogolnunk, ahová az estére szállást foglaltunk a Musli-sziget panzióban. Ennek megfelelően reggel 7-kor már úton is voltunk, Körösladányban a helyi boltban megreggeliztünk, hogy aztán később a Sebes-Körös partján egy hosszabbat pihenjünk az egyetlen árnyékos helyen, amit találtunk. Aztán egy kávéra a Vidra Tanyánál is megálltunk, ahol bár már az esti esküvőre készültek, kedvesen kiszolgáltak minket. (Később derült csak ki, hogy a panzió és a Vidra Tanya egy tulajdonban van, úgyhogy jót mosolygott a tulaj este, mikor közöltük, hogy a másik bizniszt is megpörgettük egy kicsit. :D ) A szállás előtti utolsó “nagyobb” megálló a történelmi emlékhely volt, ahol az árnyékos padokon pihentünk és elnézegettük az állatokat egy kicsit. Estére csak a pihenés maradt (mindenkinek jó szívvel ajánlom vésztői megállóként a panziót!), másnapra pedig a hazaút.

Ecsegfalva, templom

Fény-árnyék

Vésztő-Mágor történelmi emlékhely őrzője

Így 3 majdnem teljes nap alatt 100 kilométert tudtunk haladni, ami alatt az Alföld a (szerintem) legszebb arcát mutatta: rengeteg vadállatot láttunk, minden zöldellt, esténként még lehűlt a levegő az élvezhető kintalváshoz, a sok csatorna, folyó teremtette vizes élőhelyek tele voltak élettel, és az emberek is nagyon kedvesek voltak.

Második részlet

Június elején ismét belevágtunk egy alföldi etapba, hasonló forgatókönyvvel (hosszú hétvége, sátor, haladós napok). Elég hamar megmutatkoztak intő jelek, ennek ellenére nekivágtunk a kalandnak. A Békéscsaba-Vésztő vonat konkrétan lerobbant alattunk (legalábbis az a kocsi, amiben ültünk), így némi intermezzo, rohangálás és késés után megérkeztünk a kiindulási pontra. Aznap esti szálláshelynek a Begécsi-víztározónál lévő madárlest (illetve annak környezetét) néztük ki, így aztán vízvétel után már robogtunk is. Okány után a Holt-Sebes-Körös mentén olyan bozótharcot vívtunk, mint az Alföldi Kéken még soha. :D Ez azért mentálisan eléggé megviselt minket, de annyira vártuk a madárvártát, hogy aztán csak túltettük magunkat rajta. Zsadányban aztán megláttam életem házát (na jó, azt nem, csak életem erkélykorlátját), ahol faragott fába volt vésve két Liverpool FC-logó is. Ekkor már a Nap is ment le, még mindig volt hátra pár kilométer, de azért addig ügyeskedtem, amíg csináltam egy jó fotót róla. :D Végül a lehető legjobbkor értünk a táborhelyre, a Nap már lement, de azért még volt elég fény, hogy a rengeteg gyönyörű madarat kivegyük, ahogy a vízen vacsoráznak. Itt már elkélt volna egy komolyabb fényképező (és objektív, és tudás), hogy jó képet csináljak róluk, de szerencsére az agyam emlékezni fog erre a jelenetre még egy ideig. A kilátó előtti pici füves és egyenes placcon sátraztunk végül, gyors vacsora után gyors elalvás következett.

Vésztő felől Okány irányába

Bio-akadály

"Liverbird upon my chest..."

Másnap reggel sajnos folytatódott az a gyomorproblémám, amit előző nap reggele óta igyekeztem figyelmen kívül hagyni. Ezzel, és a brutális meleggel együtt nagy volt a veszélye a dehidratációnak, még úgy is, hogy egyedül a három napra kettőnknek kiporciózott elektrolit felét elfogyasztottam 1 nap alatt. Egy marha jó (ha-ha, ld. képek) élmény után beértünk Biharugrára, ahol éreztem, hogy ebben most ennyi van, semmi értelme erőltetni a dolgot. Kinéztünk egy szálláshelyet a (jobb híján) közeli Komádiban, ahová délután el is buszoztunk, másnap pedig onnan hazatekeregtünk. 

Így másfél nap alatt 45 kilométert haladtunk a kéken, ami bár ismét gyönyörű volt, mégis sokkal megterhelőbb volt mentálisan és fizikálisan, mint az előző etap. 

Szikesek a Körös-Maros Nemzeti Parkban

Marha jó találkozás

Nagyon sok ismerősöm viccelődik azzal, milyen unalmas az Alföld, ők azok, akik valószínűleg még egy lépést sem tettek az AK-n. Nekünk vad-élmény szempontjából a legjobb hely, ennyi vadállatot se a DDK-n, se az OKT-n nem láttunk. Kihívás mondjuk a monotonitás és a vízvételi lehetőségek korlátozottsága (főleg ilyenkor), de épp emiatt jó terep annak, aki hazai körülmények között akarja tesztelni a határait – akár fizikálisan, akár mentálisan. Még 365 kilométernyi kihívás vár ránk az OKK végéig, de ezt már csak a mostaninál hűvösebb időben vagyok hajlandó abszolválni. :D