Cape Wrath Trail I. – felvezető + első nap

 Felvezető

Az Egyesült Királyság legnehezebb hosszútávú túraútvonala, legalábbis sokan így jellemzik a skóciai Fort William-ből Cape Wrath-ig (vagy épp fordítva, kinek hogy tetszik) húzódó gyalogos túrát.

Nem is igazán túraútvonal, csak egy elképzelés, koncepció, ami kb. 380 km alatt végigvezet a Skót-felföld nyugati részén, a legfélreesőbb, legcsendesebb, legvadabb tájakon. 

Nézzük meg, mitől is lehet a legnehezebb!

• Sok esetben napokig település és/vagy térerő nélkül kell gyalogolni, és amikor véletlenül lakott részre ér az ember, akkor is inkább falusi terek, mintsem nagyobb városok várják. 
• Emiatt a táplálékszerzés is logisztikai kihívás, hiszen valaki 1) vagy cipel magával többnapi élelmet, majd a következő településen vásárol; vagy 2) kevesebbet cipel, gyorsabban halad, és a következő településen vásárol; vagy 3) elpostáz magának élelmet oda, ahol nincs nagy választék, vagy egyáltalán nincs élelmiszerbolt, de van pl. kemping vagy szálláshely, ami csomagot fogad.
• Maga a túraútvonal inkább csak egy koncepció, egy elképzelés, mintsem egy kialakított túramozgalom, mint a Kéktúra – nincs turistajelzés, nincs tájékozódási segédlet (táblák, prospektusok), sőt, sok esetben még kitaposott ösvény sincs.
• Késő tavasztól egészen őszig teljes gőzzel dübörög a midge-szezon. Errefelé felföldi szúnyogként lehet talán legjobban lefordítani, így értelemszerűen egy csípő, repülő rovarról van szó, de a Magyarországon található szúnyogfajoknál lényegesen kisebb méretű. Ettől lesz őrjítő vele minden találkozás: azonnal csíp, és minden kis helyre befér, a fejre húzható szúnyogháló is maximum enyhíteni tudja a körülményeket.
• Földrajzi fekvéséből adódóan esélytelen száraz lábbal végigmenni a CWT-n: lápos-mocsaras területeken kell keresztülvágni, híd nélküli patakon átkelni, árapály-övben gyalogolni. 
• Mind a kezdő-, mind a végpont megközelítése valamelyest komplikált (busz/vonat, és komp is kell hozzájuk).

A komp végállomása Camusnagaul-nál, ami egyúttal a CWT egyik végpontja is

Most, hogy mindenki kellően elrettent ettől a túrától, összeszedem, mi miért vágtunk bele mégis:

• Félreeső lokációja miatt nem tolonganak a turisták minden sarkon.
• Még nyáron sincs brutális hőség (erre azért még később visszatérek…).
• Nem okoz problémát a vízvétel, ugyanis mindenhol felszíni vízre bukkanunk (folyók, tavak, források).
• Nincsenek veszélyes állatok, amelyek jelenléte extra elővigyázatosságot igényelne (pl. medve, mérges kígyó, puma).
• Az ún. Outdoor Access Code-nak köszönhetően Skóciában jóformán bárhol lehet vadkempingezni, a Mountain Bothy Association-nek köszönhetően pedig többszáz egykori mezőgazdasági és egyéb épület vált gyakorlatilag ingyenes turistaházzá felföldszerte. 
• Gyönyörű a táj.
• Bár a kb. 380 km-nyi távra a hozzávetőlegesen 8500 m szint soknak hangzik, valójában az Országos Kéktúrán több szintemelkedés jut egységnyi távra.
• Nincs kőbe vésett útvonal, mindenki olyan variánsokkal oldja meg az utat, ami számára a legszimpatikusabb.
• Edinburgh és Glasgow is közvetlen járattal elérhető Magyarországról.

Logisztika

• A BUD-GLA közvetlen járattal utaztunk, egy feladott poggyásszal (benne cövekek, túrabotok, a maradék hely pedig feltöltve itthon bevásárolt túrakajával) és fejenként egy kis hátizsákkal (= a túrahátizsákunkkal).
• A nulladik estét Glasgow-ban töltöttük, hogy másnap legyen időnk feladni egy csomagot egy kempingbe, aztán pedig a Fort William-be tartó buszra szálltunk.
• Onnan átkompoltunk egy lélekvesztővel az öböl túlpartjára, hivatalosan onnan indul ugyanis a túra.
• Kb. 3.5–4 napnyi élelemmel felszerelkezve indultunk útnak.

Felszerelés

Linkelek egy Lighterpack-et, de néhány gondolat hozzá: alapvetően a koncepció az volt, hogy a jól ismert viszonyokból (Magyarország) kiindulva könnyen és ésszerűen pakoljunk, a felszerelést kiegészítve a szükséges extrákkal (vízszűrő, komolyabb esőkabát, fejre való szúnyogháló, papír alapú térképszett).

https://lighterpack.com/r/gor3on   

Első nap

Mire a busszal Fort William-be jutottunk, már csak a 16:15-ös kompot értük el, ami kb. 10 perccel később ki is kötött az öböl másik oldalán. 

Nincs semmiféle emlékmű a startnál, így egy gyors fotózkodás után el is indultunk a 10 km-es aszfaltos szakaszon. Az eső csöpögött, sok dolog nem történt, Inverscaddle-nél pedig befordultunk a Cona-völgybe, ahol egyértelműen járnak autókkal, így elég gyorsan tudtunk haladni a jó minőségű úton. Térkép alapján több mellékága is akad a Cona-folyónak, ezek környékére terveztünk eljutni ma, hogy holnap minél előbb beérjünk Glenfinnan-be. Így végül 3 óra alatt 15 km-t haladtunk, egy elképesztően tökéletesnek tűnő természetesen füves placcig. A gyors sátorállítás után vízszűrés és vacsora volt az esti program, a midge-ek már elég korán megmutatták magukat. Az utazás fáradalmai hamar elnyomtak minket, másnap amúgy is korán terveztünk indulni, úgyhogy ennyi fért bele az első napba. Folyt. köv.!

📊15 km, 3 h, kb. 130 m szint

⛺️Cona Glen

Nessie eltévedt

Inverscaddle Bay

Emlékkövek egy fa tövében

Helyi arcok

Otthonunk az első estén