Alföldi Kéktúra fagypont alatt
Az őszi kaland után új ötlettel álltunk elő: haladjunk az Alföldi Kéken a március 15-i hosszú hétvégén, és ismét vigyük a sátrunkat is. Ez remek ötletnek bizonyult, több szempontból is. Legutóbb Berettyóújfalu volt a vége, így ezúttal ide érkeztünk, egy bravúros-szerencsés menetrend-választásnak köszönhetően már reggel 9-re! (Aki vidékiként járja a kék kört, az pontosan tudja, mekkora öröm ez.) Az első szuper felismerés a szentpéterszegi pecsétnél ért minket, ahol a helyi horgászegyesület által fenntartott esőbeállót nyilvánítottuk “nomád-túrázóbarát” infrastruktúrának. A jurtánál van áram, ivóvíz, padok, körben szuper füves placc, pottyantós wc, a tó partján pedig estig lehet csodálni a nyugis tájat. Március ellenére egyébként rövidgatya-pólós idő volt (nekem legalábbis), szikrázó napsütéssel. Elég jól haladtunk napközben, nem sok említésre méltó dolog történt. Délután Bojt előtt percekig néztük, ahogy két barázdabillegető mosakszik egy pocsolyában, és ahogy közben ment le a Nap...
