Egy rövid alpesi látogatás

A legutóbbi dimbes-dombos Dél-Dunántúl után egy kicsit magasabb hegyek felé vezetett az út, egy pár napos túrázás erejéig.

Pécsről első körben Grazba mentünk (Pécs–Szombathely, Szombathely–Graz vonatokkal), Zsombor barátunkhoz, leendő túratársunkhoz, akinél megalhattunk, mielőtt tovább indulunk Kelet-Tirolba. Az ő ötlete volt a közös túra, és együtt találtuk ki azt is, pontosan hova és hogyan megyünk. Így született meg a döntés: a Lienz településen található Camping Falken lesz a kiindulópont, onnan fogunk minden nap egy “laza sétát” nyomni.

Másnap munka miatt kora délután tudtunk csak indulni, kicsivel kettő előtt indult a főpályaudvarról az ún. IC busz Klagenfurtba. Itt átszálltunk a Lienzbe tartó, S1-es személyvonatra, és valamikor este 7 előtt meg is érkeztünk a célállomásra.

(A fenti busz-vonat kombinációnak az ára, ha időben foglalod az ÖBB applikációján: €20/fő, az átszállásra hagynak kb. 10–15 percet.)

Giccsesen tipikus alpesi táj

A neten olvastunk róla, hogy van egy ún. guest card, amit kiváltva egész Kelet-Tirolban ingyen utazhatunk a helyi és regionális buszokon — ráadásul a kártya teljesen ingyen van, ha megszállsz valahol, a szállásadótól lehet kérni. Nem

reklámozták minden sarkon, de működött! A kemping recepcióján adták oda. Amin azért meglepődtünk: ebben a kempingben csak €50 felett lehet bankkártyával fizetni…

Az első túrának a Schleinitz csúcsát (2904 m) néztük ki, két felvonó közbenjárásával.

Reggel a vasútállomásról induló 1-es helyijárattal (ingyenes a guest card felmutatásával) mentünk a Zettersfeld felvonóhoz (https://www.lienzer-bergbahnen.at/de/), ahol egy főre az oda-vissza jegy mindkét útra (merthogy a kinézett hegyre “átszállással” lehet eljutni, két különböző felvonóval) €29-ba fáj. A sorban már egy kisiskolás csoport is gyülekezett, akiket kirándulni hoztak, viszont tekintve, hogy az elsők között értünk oda, különösebb várakozás nélkül indulhattunk el. A Steinermandl-ig vitettük magunkat (2213 m), így “csak” nagyjából 700 m szint várt ránk aznap.

Gyorsan átvágtunk egy tehénlegelőn, majd jöttek a gyönyörű hegyi ösvények. Ezeken szinte szaladtunk, beszélgetés közben nagyon gyorsan elrepült az idő. Alig volt vissza egy kevés a csúcsig, amikor egy hatalmas sziklatömbökkel tarkított törmeléklejtőhöz értünk. Innen már inkább másztunk, mintsem túráztunk, de felverekedtük magunkat a kereszthez. Majd gyorsan rá kellett jönnünk, hogy az igazi csúcs egy kicsit feljebb van még. :D Így egy gyors ebéd után, a táskákat egy sziklamélyedésben hagyva “felfutottunk” a Schleinitz-re. Kilátásunk volt a havas Grossglocknerre, a Dráva völgyére, via ferrátázó piciny emberekre a távolban, siklóernyőzőkre, sőt, még a zivatarfelhők képződését is közvetlen közelről láthattuk. Visszamentünk a táskákért, majd elindultunk vissza a felvonókhoz. Nagyjából 20 lépés után sikeresen dobtam egy hasast, amit a térdem és a sípcsontom mellett szerencsére az okosórám is érzékelt, ez a funkció is letesztelve. Így persze pár fokkal nehezebb volt lefelé mászni a köveken, tekintve, hogy alig hajlott a jobb térdem, de legalább volt izgalom a nap végében: vajon elérjük-e az utolsó felvonót?

*dobpergés*

Elértük.

11 km lett a vége aznap.

Kilátás a törmeléklejtőn állva

A gerincről a völgy és Lienz is látszott

A kedvenc típusú ösvényem: két oldalt kilátás, fent a magasban egy vékony sávon gyalogösvény

Ezzel viszont a másnapra kitalált terv ugrott, azért leírom, mi lett volna, hátha valaki kedvet kap:

Lienzből vonattal Sillian-ig (tkp. az olasz határon lévő település), onnan fel a gerincen lévő hüttéig (Sillianer Hütte), majd egy másik úton vissza a vasútra, és vissza a kempingbe. Ez kb. 15 km, nagyjából 1400 m szinttel színezve. Az ÖBB-nél egyesével €9/fő/irány a jegy Lienzből, ha viszont kettőt egyszerre veszel, csak €12,90! Ja, és kezelési költség nélkül visszaváltották a jegyet… Zsombor meg jót tekert a cengájával a helyi bringaparkban.

Szóval a fenti terv helyett lett a városban és a folyók partján sántikálás, így legalább hűthettem a sajgó tagjaimat a Dráva és az Isel összefolyásánál. Határozottan segített!

A harmadik, utolsó napra igyekeztem összekapni magam, ha már a menetrendek is tökéletesen passzolnak az előre kitalált tervünkhöz. Van ugyanis egy túrabusz, amely bizonyos napokon különböző desztinációkra visz el, az idei menetrend és a részletek itt találhatók:

https://www.osttirol.com/fileadmin/userdaten/pdf/skibus/Folder_Wanderbus_Lienz_2023_DINlang.pdf

(A guest carddal itt kedvezményt kaptunk, €18/fő retúr-jegyár helyett csak €15-öt kellett fizetni. Viszont csak készpénzt fogadtak el!)

A mi célunk a Dolomitenhütte volt, hogy a két nappal ezelőtti csillámpalán túrázást lecseréljük végre dolomitra. A különböző kőzeteket konkrétan a Dráva választja el egymástól, így lényegében Lienz ezen a kőzethatáron fekszik. 

Végre dolomit!

Valamivel 9 után tudtunk indulni, a kinézett Karlsbader hütte volt a (köztes) cél, majd onnan meglátjuk, mennyi fér még bele az időbe és energiába. Felfelé egy nyílegyenes túraút is visz fel, természetesen rövidebb távon ugyanannyi szinttel, mintha a körülötte kanyargó szervízúton mennénk, így én a térdem miatt utóbbit választottam mindkét irányba. A hütténél sok ember, biciklikkel, gyalog, gyerekekkel, idősek nagy táskákkal, zajlott az élet. Mi egy rövid pihenő után arra jutottunk, próbáljunk meg felmászni a törmeléklejtőn keresztül a fenti gerincre, a Laserztörl-re, ahonnan ha minden igaz, átleshetünk a szomszédos völgybe. Eléggé csúszkált a lábunk alatt a “talaj”, de sikeresen felértünk, 2497 m! Persze odafent azért másabb az időjárás, mint a szélcsendes, napsütötte völgyfőben, ahol a hütte és a tavak vannak, így én elálltam a plusz rétegeket fent. Ebédeltünk egyet a brutális kilátással, közben a másik irányból egy férfi is felért. Fotók, “komoly szakmai beszélgetések”, és egy kis pihenés után elindultunk lefelé. Itt nehezen tudtam eldönteni, hogy a fenti, meredek, sziklás rész, vagy a lejjebb lévő csúszós, apró törmelékes laza szerkezetű szakasz igényelte a nagyobb koncentrációt, de szerencsére a tavaktól már sztrádán siklottunk a parkoló felé, ahonnan délután 5-kor indult vissza a busz. A felfelé kihagyott kis kápolnát és tavat is meglestük, megadták a hamisítatlan alpesi hangulatot.

Dolomitenhütte

Stájerország és Karintia határán

Zsombor méretaránynak

Lényegében áttúráztunk a fahatáron, először a fenyőillatból a kopár sziklafelszínekre, majd vissza. Mivel ugyanarra mentünk vissza, amerre felfelé mentünk, minden egyes sziklát láthattunk szépen megvilágítva, ahogy körbement a Nap a völgyben.

15 km lett a napi termés, benne 860 m szinttel fel és le is.

Törmelékkúpok, kőomlások, és egy kis kapaszkodó növényzet

Este aztán Zsombor meghívott minket a városban egy étterembe, végre nem instant tészta és zabszelet, hurrá! Egy klasszikus Käsespätzle-t kért mindenki, amit én konkrétan másnap, a szombathelyi vonaton tudtam csak befejezni, annyira telített a tészta és a sajt ártatlannak tűnő kombinációja. Ajánlani viszont mindenkinek tudom, egyszerű, de nagyszerű étel!

A kempingben másnap reggel kellett csak fizetni, távozáskor. €126 volt a vége, 4 éjszakára, 2 főre egy sátorral. Egy főre egy sátorral €80-nál valamivel több. Egyébként abszolút jól felszerelt volt a hely, konyha, mosógép, vécék, zuhanyzók, még kisbolt és biciklikölcsönző is volt. Körülöttünk egy dán motoroscsapat kivételével folyamatosan cserélődtek az emberek, volt, aki gyalogtúra, más biciklitúra közben szállt meg. Persze a döntő többség autóval volt, kevés olyan őrült volt, aki a saját lábán, vagy maximum kétkeréken hordozta volna az életét. Nekem az azért furcsa volt, hogy a füves részre simán be lehetett állni motorokkal, autókkal, elvégre a letaposott füvön nehezebb sátrat verni… De ennek ellenére minden rendben volt.

A Lienz-Klagenfurt-Graz-Szombathely-Pécs egy nap alatt történő megtételét tömegközlekedéssel csak erős idegzetűeknek ajánlom, főleg tudva, hogy Grazban már MÁV-os szerelvényre szállsz fel… 

Összességében hatalmas élmény volt, sosem jártam korábban az Alpok ezen részén, és két napra jutott két teljesen különböző túra, így még látványosabbak voltak az eltérések. Magyarországról tömegközlekedéssel is jól elérhető helyről van szó, a programok is megoldhatók autó nélkül. Rengeteg a biciklis az utakon, a hegyekben is, ha valakinek efféle affinitása van. 

Teljesen más a kultúrája Ausztriában a túrázásnak, majdnem mindenki nyomja ezerrel, via ferrata-felszereléssel is akár, vagy “csak” legurít egy sört a hüttében, majd visszagyalogol, a lényeg, hogy a kisgyerektől a nyolcvanas korosztályig mindent látni. Remélem, itthon is nagyobb divat lesz a természetbe menni, és vigyázni is rá. Persze, a kiépített infrastruktúrának (felvonók, bicikliparkok, hütték, “wanderbus”-ok stb.) el is kérik az árát, cserébe viszont karbantartott, megbízható szolgáltatást nyújtanak. 

Nagyon fontos, ha valaki magashegységben túrázik, előtte mindenképpen mentse el a vészhelyzetben hívható számokat, legyen megfelelő utasbiztosítása, a hegyen ottmaradni se vicces, de egy milliós helikopteres mentésnek se örül senki, főleg, ha zsebből kéne kifizetni!

Ezzel együtt is menjen mindenki, itt van a szomszédban és csodálatos, úgy hívják: Alpok. 💚