Finnország nemzeti parkjai I. – Északi-sarkkör, rémszarvasok (sic!), tüntetések, ingyenes szállások

A legújabb, és egyben eddigi legészakabbi kaland most Finnországba vitt, olcsóbb opció híján a Ryanair gépével, Bécsből.

Persze, az igazi kaland már itthon elkezdődött, amikor rájöttem, hogy a booking.com azért nem vonja le a pénzt a szállásért, mert 2024-re foglaltam… Egy gyors pánikroham lábon kihordva, és az utazás megmentve. Esti érkezés után Helsinkiben már csak a szállás elfoglalása következett, másnap volt egy egész nap a városra. A hostel weboldalán felsorolt látványosságokból válogatva alakítottuk a kört, kikötő, piac, katedrális, a finn nyárutó napfényében mártózva. Ja, meg persze egy hatalmas kormányellenes tüntetéssel megspékelve, tudtam én, hogy most kellett jönni!

Helsinki, ortodox templom

🚝Aztán következő nap már irány Tampere, vonattal (jegyek a vr.fi weboldalon és appon). Innen indult ugyanis a valódi kaland! A finnrent.fi helyi cégtől béreltünk autót, vasútállomás átvétellel. A kiküldött srác (mivel irodájuk ott helyben nincs) angolul alig, finnül is csak keveset beszélt, persze azzal nem is lettünk volna kisegítve. Az előzetesen megrendelt második legolcsóbb kategóriájú autó helyett kaptunk egy majdhogynem vadonatúj hibridet, automata váltóval, ugyanazon az áron. Ez önmagában már nagyon jó hír volt, ugyanis azért döntöttünk az autóbérlés mellett, mert bár vonattal is el lehet jutni sokáig az országban, egész jó áron, onnantól kötöttek vagyunk, térben is és időben is, drágább és nehezebb lenne szállást találni, és kevesebbet is láthatnánk. 

🚗Autóval viszont igénybe vehetjük az ingyenes szállásokat, és árban közel ugyanúgy jönnénk ki, mintha a vonat-szállásfoglalás kombinációt választanánk. Mivel a cél a természet megismerése volt, alapvetően nemzeti parkokat, egyéb védett területeket néztünk ki. (Részletes honlap: nationalparks.fi) A finneknél pedig dívik egy olyan rendszer, amelynek az ún. ‘Everyman’s Right’ nevet adták. A lényege, hogy a természet ingyenes és mindenkié, persze, vannak megkötések, kötelezettségek is, ezeket mindenki megtalálja a neten, eléggé ésszerűek. Ennek keretében - elsősorban a védett területeken - kiépítettek számos szolgáltatást, amelyeket mindenkinek joga van használni: ilyenek pl. a tűzrakó-, főzőkunyhók, a karbantartott pottyantós vécék, a félig nyitott menedékek, és a teljesen zárt menedékházak (ingyenesek és pénzért bérelhetők is). Hasonlóan a skót bothy-khoz, ezek az ingyenes open wilderness hut-ok (OWH) is a ‘first come first served’ alapon működnek, tehát ha négyfős, és mi megérkezünk a teli kunyhóba, bizony így jártunk. Van viszont két jó hír is: 1) a finnek nem szívesen alszanak másokkal így együtt, inkább kint sátraznak; 2) a sátrazás is teljesen legális! Éppen ezért mi vittünk magunkkal sátrat, de előre lelövöm a poént, egyszer sem kellett használnunk az egy hét alatt.

📝A fentiek ismeretében raktam össze tehát az útitervet: autóval Tamperéből indulva és oda érkezve praktikusan 6 (a valóságban 7) teljes nap alatt különböző helyeken túrázni, majd az OWH-k valamelyikében mindig megaludni, és továbbállni. Ha tele vannak, vagy egyéb probléma adódik, a sátorban még mindig tudunk aludni. 

🗺A jól bevált mapy.cz app nem mindig mutatta rendesen a turistautakat, így még indulás előtt az összes tervezett NP angol nyelvű térképes ismertető pdf-jét letöltöttem a netről, ezekkel tökéletesen elboldogultunk. Jó színekkel, érthető, egységes jelkulccsal dolgozik, és minden legalább három nyelven (finn, svéd, angol) szerepel rajta.

🦅Egyik új, idei hobbim a Merlin Bird ID nevű applikáció használata. A Cornell Egyetem munkatársai rakták össze, és azt tudja, hogy kép és hang alapján is tud madarakat azonosítani. Jó szórakozás, és sokkal könnyebb közelebb kerülni a természethez, megérteni és értékelni azt.

💸Finnország magyar pénztárcával mérve nem olcsó hely, de nem muszáj milliókat otthagyni sehol.

• Autóbérlés (finnrent.fi): €234.96 az autó a neten lefoglalva hétfő déltől vasárnap reggelig, + €150 a full coverage biztosítás emailben intézve.
• 95-ös benzin: kb. €2/liter
• Szállások (booking.com): kb. 10 ezer ft/fő/éj a ráta, a min. 8.0 értékelésű, ingyenes lemondású helyeken.
• Távolsági vonatjegy (vr.fi): Helsinki-Tampere már €6/főtől is, de emelkedik idővel, ahogy fogynak a helyek.
• Helsinki vonatjegyek (HSL): a város zónákra van osztva (A-B-C-D), ez mindenhol fel van tüntetve; a legolcsóbb €3,10.
• A nemzeti parkoknál a parkolás, belépés mindenhol ingyenes, rendezett, karbantartott szolgáltatásokkal. 

És akkor a kalandok első fele:

📍Lauhanvuori NP

Tamperét kora délután elhagyva ez a nemzeti park volt az első cél a közelsége miatt. Itt található az egyetlen megmaradt homokkő-hegy Finnországban (a legtöbb ugye gránit), az is valamelyest a felszín alatt. Se az odavezető úton, se a nemzeti parkban senki nem jött szembe, pedig itt még valamivel sűrűbben lakott az ország. Először a kilátót néztük meg, először néztünk szét a finn tajgán.💚 Egészen hihetetlen, és ez még csak a kezdet volt! Ezután OWH hiányában egy ún. lean-to sheltert néztünk ki aludni, ezek fából épített, féltetős megoldások, amelyek egy oldalról nyitottak (ld. képek). Mivel vittünk fejre szúnyoghálót is, így annyira nem izgultunk. Kb. 1.5 km-t kellett sétálni a parkolóból a táborhelyhez, épp a leggyönyörűbb fényekben sétáltunk oda. Vacsorafőzés (instant tésztakúra első nap!), majd alvás. Már este is gyakorlatilag olyan csend volt a helyen, hogy az ember a saját fülzúgását hallhatta… Se egy autó, se egy madár, a szél se fújt, konkrétan semmi nesz nem volt. A mai embernek azért ezt meg kell szoknia a város zaja után, elsőre nagyon ijesztő tud lenni. Éjjel a háló hozzáért az arcomhoz egy helyen, így reggelre annyi csípést összeszedtem (10 db-ot számoltam össze) kb. 1.5 cm2-en, hogy az arcom rendesen fel is dagadt. Mi lett volna, ha úgy igazából sok a szúnyog? :D Ködös volt a reggel, egy madár kezdett csak el dumálni olyan 6 körül, ezen kívül épp ugyanolyan csend honolt a tájon, mint este. Egy 4 km-es kört sétáltunk reggel, ami visszavitt a parkolóhoz. Az első kőtengeren is átsétáltunk, brutális ereje van a természetnek!

Elképesztő csend, gyönyörű fények, tiszta levegő – Lauhanvuori NP

A KHIBU-quiltekben nem fáztunk egy percig sem

Közel egész napos autózás következett (a leghosszabb), késő délután értünk a második állomásunkra.

📍Martimoaapa Mire Reserve

Ide lényegében a legszuperebbnek ígérkező szállás miatt jöttünk. A Kivalo OWH egy kőtenger csúcsán épült, kilátótoronnyal, és naplementére, napfelkeltére való rálátással. A parkolótól 2 km sétára van, így nem aggódtunk a későbbi érkezés miatt. Viszont mikor kiszálltunk, ott várt ránk egy rádióvevős nyakörves kutya, aki abszolút nem volt tolakodó, nagyon okosan figyelt minket, de ember nem volt a közelben sem. Ahogy összepakoltunk és elindultunk, eltűnt. Párszáz méterrel arrébb egyszercsak felbukkant, lényegében ránk várva ült az ösvény közepén. Na, gondoltuk, itt biztosan lesznek már a menedékházban, tőlük csatangolt el a kutya. Ebben a szellemiségben mentünk tovább, találgattunk, vajon hányan lesznek, ugye elférünk majd, ugye senki nem fog zajongani éjjel stb. Az utolsó pár méter volt a legnehezebb: már megjelent a házikó a kilátóval, de még át kellett botorkálni egy hatalmas kőtengeren. Újdonsült szőrös pajtásunk nálunk persze sokkal gyorsabban és kecsesebben vette az akadályokat, így mire mi felküzdöttünk magunkat, ő már az ajtóban toporzékolt. Itt volt viszont a második ijesztő pillanata az útnak: kívülről zárva volt az ajtó! Na de ha nincs itt senki, kié a kutya? A bekötőúton nem volt senki, ahogy a parkolóban sem. Benyitottunk, tényleg senki. A kutya bejött, alig lehetett kitessékelni a nagy testét, és mikor leesett neki, hogy nem kap tőlünk túravezetői díjként vacsorát, egyszerűen elporoszkált. Nem mondom, hogy nem nézegettem 7 másodpercenként kifelé az ablakon, hogy mikor érkezik vissza a gazdájával… :D 

Mindenesetre tényleg csodálatos volt a naplemente, a kunyhóban még mécsesek, egy kályha, matracok, porral oltó, és lábasok is voltak. Úgy tűnik, itt ezt simán meg lehet tenni. Senki nem fogja elvinni, nem barmolják szét, ésszel használják. Van vendégkönyv is, meg seprű-lapát, fa pallók vezetnek a vécére, a kinti tűzrakónál nyársak, mindenhol frissen hasogatott fa, amit pótolnod kell, ha fogyasztasz belőle stb. Egyszerűen csodálatos, hogy ezt itt így lehet, és borzasztóan szomorú, hogy otthon meg nem. Tudom, másabb a természet, az éghajlat, a népsűrűség, de mégis bánt a gondolat, hogy Magyarországon az erdő közepére kirakott kukát, meg egy használhatatlan esőbeállót nevezünk természetjáró infrastruktúrának, és “természetes vegetációnak” nevezzük, ha a túraösvényt járhatatlanná téve benövi azt a vadszeder vagy az akác. Ha valamiért, hát ezért kellene mindenkinek elmennie kicsit máshová, mint a hazája: hogy lássa, máshogy is lehet. Ha van jó ötlet, igenis haza lehet hozni, és használni, fejleszteni, okosodni, jobbá-szebbé tenni a sajátunkat. Nem csak irtani, betonozni, kivágni, elhagyatni.

Kivalo Open Wilderness Hut

A finn tajga

A következőben folytatom majd a további állomásokkal, hogy legyen elég fotó és szöveg is mindenről.