Finnország nemzeti parkjai II.

 A kutyás kunyhó után, ahol a legalacsonyabb hőmérsékletet tapasztaltuk (kb. 3–4 C lehetett hajnalban), Rovaniemi érintésével áthaladtunk az Északi-sarkkörön, és egy pár napig azon túl is maradtunk. Oulutól északra már rénszarvas-vidéken járunk, ami annyit tesz, hogy bármikor felbukkanhatnak az út mellett (vagy éppen az úton). Alapvetően mindegyik tartozik valakihez, csupán vadon legelészhetnek mindenfelé.

Harmadik megálló:

📍Pyha-Luosto NP

Ebben a nemzeti parkban nagyon sok érdekesség akadt, a legnagyobb “tömeg” mellett:

• a számik szent helyei,
• Finnország legmélyebb szurdoka,
• 2 milliárd éves kőzetek (!), 
• megkövült homokfodrok,
• több rénszarvas-banda,
• az egyetlen ametisztbánya a sarkkörtől északra
• vízesések stb.

📊 Két kijelölt körtúrát teljesítettünk:

• Karhunjuomalampi Trail (10 km) a nemzeti park déli részén — rengeteg pallóval, viszonylag nagy, hirtelen szintemelkedéssel, jól kiépített ösvényeken;
• Rykimakuru Trail (12 km), északabbra — kávézóval, széles, kitaposott ösvényekkel, ametisztbányával (opcionális, fizetős!), és itt jártunk legészakabbra is az utazás során.

Pyha-Luosto NP, menedékünk

Pyha-Luosto NP, táj

🪶 Északi szajkóból (siberian jay) rengeteg volt, elég pofátlanul próbáltak élelmet kunyerálni. A közelségük miatt viszont részletesen megnézhettük őket, és egy fokkal jobb fényviszonyok mellett még fotózni is lehetett volna rendesen.

💤 Huttuloma Open Wilderness Hut — sok finn sátrazott kint, a kunyhó mellett, de egyikük sem akart bent aludni, így kényelmesen, nyugisan elfértünk. Volt köztük egy vadász is, aki elmesélte, a finn vadászkutyáival hogyan szokott siketfajdra vadászni, az orosz határ közelében mennyire féltette őket a farkasfalkától, és hogy egyszer az egyik kutyája konkrétan elindult egy medve után az erdőbe… (Plot twist: a kutya épségben visszatért.)

Negyedik megálló:

📍Riisitunturi NP

Önmagában eljutni is kalandos volt már ide, hiszen a sokadrangú utakon kanyarogva egyszercsak vége volt a szárazföldnek, és az út végén csak egy komp álldogált. Ahogy az lenni szokott, 1) senki nem volt a környéken, 2) a révész nem beszélt angolul, 3) az internet véletlenül se akart működni. Pár perc activity-zés után kiderült, reggel 6 és este 10 között folyamatosan jár a komp, és teljesen ingyen üzemelteti azt a finn állam. Így aztán egyedüli utasokként átkompoltunk a tó túloldalára, és haladhattunk tovább.

A névadó tunturiból (= kopár hegyhát) már az előző helyszínen is akadt bőven, itt a NP központi képződménye volt az alapvetően alacsony, de finn viszonylatban már magasabb tunturi (465 m). A parkolónál kávézó üzemel.

Ködös-esős Riisitunturi NP, nagyon hangulatossá tette a reggeli túrát az időjárás

📊Mivel csak estére érkeztünk, így másnap délelőtt indultunk egy 11 km-es körre a zöld jelzésen. Eszméletlen köd volt végig, ami a már őszies színekkel, és a túra végére kiderült helyi legendával (van egy fura alak, Riisi Rietas, aki kísért a NP területén) nagyon hangulatos volt.

💤 Riisitunturi Open Wilderness Hut — ketten ismét kint sátraztak kutyával a bentalvás helyett, így megintcsak egyedül lehettünk a kunyhóban. Nagyon jól felszerelt, mint eddig mindegyik, valamennyi kilátás is van jó idő esetén, jó élmény volt.

Ötödik megálló:

📍Rokua NP (& UNESCO Global Geopark)

Teljesen más környezet, mint az eddig látottak:

• az utolsó eljegesedés (“jégkorszak”) során létrejött felszínformák (ózok, homokdűnék, fagykarsztos mélyedések),
• fenyvesek és zuzmók mindenütt,
• gyönyörű tavak,
• rengeteg muslica.

A Rokua NP homokdűnéi között

Szintet is pakoltunk azért a túrába...

📊10 km-es kör, részben biciklizésre kijelölt utakon.

💤 Pookivaara Open Wilderness Hut — a legkisebb, csupán kétszemélyes kunyhó. Ismét voltak mások sátrazni, főzőcskézni, de bent senki nem akart aludni, így ismét a miénk lett az ezúttal emeletes priccs.

Hatodik, egyben utolsó megálló:

📍Helvetinjarvi NP

Visszatérés Tampere közelébe, hogy a másnap reggeli autóleadás időben megtörténhessen. Ez volt a legtömöttebb (de kicsi) parkoló, volt étterem, és lakóautók is álltak, attól féltünk, nem lesz helyünk. Ehhez képest:

• tóparti házikó,
• pucéran fürdőző anyuka,
• az utolsó instant tésztaétel (egy időre…).

📊 Mindössze 4 km, a tó partján fekvő kunyhóig oda és vissza egy tematikus úton.

💤 Helvetinkolu Day Hut — itt hivatalosan nem, vagy csak kivételes esetben (vészhelyzetben) lehet aludni. A tó környékén viszont tilos a sátrazás is (mondjuk nem is nagyon volt ideális hely arra, hogy egy kis kétszemélyes sátrat felállítsunk…), így arra jutottunk, a benti padokon alszunk. A füstszagon kívül bajunk nem lett, ugyanolyan kunyhóról van szó, mint az eddigiek, a különbség annyi volt, hogy nem volt kijelölt “ágy”, csak az asztalok körüli padok. Gyakorlatban ugyanolyan fa priccs volt, ugyanolyan komfortfokozattal. Senki nem akarta a példánkat követni ezen a napon sem. Kint sötétedés után még hárman nekiálltak sütögetni, de sok vizet nem zavartak.

Az utolsó "vad" menedék a Helvetinjarvi NP-ben

Statisztika:

🚗Összességében hétfő déltől vasárnap reggelig 1949 km-t autóztunk, a hibrid autónak és a mellékutaknak köszönhetően 4.1 liter/100 km-re jött ki a fogyasztás.

🌲Meglátogattunk és sétáltunk 6 nemzeti parkban/védett területen.

Túráztunk/gyalogoltunk kb. 100 km-t.

🦆17 különböző madárfajt azonosítottam vagy fotó, vagy hang alapján.

📸849 fényképet/videót készítettem.

Röviden: jó volt.

Hosszabban? Nagyon jó volt. 

Konklúzió: menjetek Finnországba!🇫🇮