A legészakibb sörfőzde, törvényszéki antropológusok és a keleti part (English version below)

 Aki azt hitte volna, már felfalt egy jegesmedve, annak üzenem: még élek!

🍺A hallgatók élete nem csak tanulásból áll (szerencsére), így kapva kaptunk az alkalmon, hogy ellátogassunk a világ (de legalábbis a Föld) legészakibb sörfőzdéjébe egy kóstolásra. Ha végignézzük az előzményeket, arra jutunk, hogy önmagában már az is csoda, hogy Svalbardon sörfőzde állhat. Ahhoz ugyanis, hogy a Svalbard Bryggeri 2015-ben kinyithasson, módosítani kellett a norvég törvényeken, a szigeten ugyanis egészen addig törvényileg tiltott volt az alkohol előállítása. Az elmúlt közel 10 év alatt már odáig jutott a korábban pilótaként és bányászként dolgozó Robert hobbivállalkozása, hogy Európa több pontjára is szállítanak a sörökből. Az alapszortiment (és a kóstoló tételei) között pilsnert, német ihletésű búzasört, manapság divatos pale alet és IPA-t, valamint stoutot találunk, ezek közül azért egyik se kiemelkedő minőségű. Egyszerűek, jól ihatók, de a világmegváltást nem itt találjuk. Vannak azért érdekesebb darabok is, ilyen az évente főzött karácsonyi sör (juleøl), vagy a helyi szénbányákban, bourbon hordókban érlelt sörök (két stout, egy árpabor, egy red ale). Utóbbi egy négyes, limitált széria, kettőt például csak a főzde bárjában ihatunk, abból is az utolsó néhány doboz elérhető. Személyes kedvencem talán a white IPA lett a helyi sörök közül, felfrissített a téli napsütésben. A söröket egyébként az egyik helyi gleccser vizéből készítik, a sörfőzés kezdeti szakaszából megmaradó “mash-t” (sörcefrét) pedig az üzem fűtésére használják.

A kóstolt tételek - Svalbard Bryggeri

🌁Persze nem kell aggódni, a fókusz még mindig a természet megismerésén van, ezért is fizettünk be egy egész napos keleti parti (motorosszános) kirándulásra néhányan. Szokásomtól eltérően vettem részt fizetett programon, az oka egészen prózai volt: a sziget keleti részére nem mehet egyszerű turista, vagy helyivel, vagy idegenvezetővel lehetséges csak a régió meglátogatása. Utunkba ejtettünk gleccsereket, pingókat, jegesmedve-lábnyomokat láttunk a tengerjégen, csúszdáztunk egy jéghegyen, és érdekes történeteket hallottunk a sziget történelméről. A cég, akikkel utaztunk, még a diák-státuszunkat is figyelembe vette az árképzés során, így sokkal elérhetőbb áron igazán remek élményekkel gazdagodtunk általuk. <3

Felpúpozott jég egy gleccser előterében

Sávozott jégrétegek

Egy gyorsan visszahúzódó gleccser és kempingezők

🏛A mostani beszámoló utolsó eleme az egyetemmel közös épületben található Svalbard Musem, ahová a képzés “A permafroszt és a régészet” című modulja miatt ingyen bemehettünk. Sokat hallottunk például a többszáz évvel ezelőtti bálnavadász-közösségekről, akik először a szárazföldről, majd hajókról igyekeztek megkaparintani az értékes zsákmányt. Voltak köztük holland, dán, norvég, és orosz nemzetiségű csapatok is, jellemzően a társadalmaik alacsonyabb osztályaiból. Amint hazatértek, elmesélték az otthoni történetíróknak, “grafikusoknak”, amit láttak, ők aztán a szóbeszéd alapján próbálták többek között lerajzolni, hogy is nézhet ki egy bálna… Persze, nem mindenki tért haza, sokan Svalbardon leltek végső nyugalomra (akkoriban még nem volt tilos ott temetkezni, de persze a skorbutnak is volt egy-két szava a történetben…), a feltárt sírokban rengeteg textília (pl. gyapjúzokni, kabát, nadrág) őrződött meg az éghajlati-talajtani viszonyoknak köszönhetően. A csoportunknak még egy jelenleg folyó munkába is sikerült bepillantást nyernie, amely során épp néhány, a kiásott sírokból frissen behozott holttesteket elemzik. Egy talán már kínosan is nagy Dr. Csont-fanként inspiráló volt pl. igazi törvényszéki antropológusokkal találkozni-beszélgetni a szakmájukat érintően.

Maga a múzeum egyébként februárban nyílt újra egy jelentős felújítást követően, így sokkal színesebb-szagosabb, interaktív, jó szórakozás minden korosztálynak.

Orosz (pomor) bálnavadászok által állított kereszt

További leírások a képek alatt!

Legelésző rénszarvasok

***English version***

🍺Fortunately, our days as UNIS students are not exclusively about studying, so we visited the northernmost brewery in the world. It is already an achievement in itself, because prior to 2015 it was illegal to produce alcohol on Svalbard. But due to the persistent founder, former coal miner and pilot, Robert, Norway changed the legislation so that he can brew beer. Nowadays, this small company ships its products all the way to Germany, the Netherlands and mainland Norway. The visit included five beers, namely a pilsner, a German-inspired weissbier, a pale ale, the very popular IPA, and a stout. All five of them are enjoyable, but nothing extraordinary. There are luckily some more interesting cans as well! The annually brewed Christmas beer (winter ale) is a stronger piece (7%), and the barrel-aged ‘Gruve’ series represent the history of the island in the form of beer. They consist of four, limited edition beers (2 stouts, a red ale and a barleywine), each named after work titles or known people. Interestingly, the brewery uses glacier water for the brewing process, and the leftover mash is used for heating the entire facility.

🌁The main focus of my freetime is still the nature, that’s why we went on a scooter trip to the east coast with a couple of fellow students. Due to local regulations we had to arrange a private trip with a company beacuse the east coast cannot be visited by tourists on their own. You need to be accompanied by a resident or a professional guide. We saw and travelled across glaciers, were amazed by nice pingos, found polar bear tracks on the sea ice, slid down from ice bergs frozen in the sea, and were told super interesting stories about the history of Svalbard. We were lucky enough to get student discounts from the company, such a nice gesture!

🏛The last story for today is a visit to Svalbard Museum, a recently reopened museum in the same building as the university. We had a module on the connections of archeology and permafrost, so we could visit it without having to pay. We heard many stories about the early whale hunters who came to Svalbard hoping that they could make a living. Dutch, Russian, Danish and Norwegian graveyards were found on several parts of the archipelago. Due to permafrost conditions, many clothings were found in good conditions, such as woollen socks, trousers etc. We were lucky enough to meet experts who work on the excavation, preservation and description of certain burial sites, it was a truly inspiring experience.

See the photos for more caption!