Sarki róka, Napfesztivál, és egy ház a fjordnál (English version below)

Túl a kezdeti szakaszon, lassan kezdem megszokni a landoló gépek látványát a szoba ablakából, már nem akarok minden rénszarvasról 5–10 fotót készíteni, és a bevásárláshoz is elegendő két réteggel kevesebb ruha, mint legelőször.

Talán a legizgalmasabb néhány napon vagyok túl, a kurzus során is most került sor a terepi munkák nagy részére, és végre a diákoknak fenntartott faházban is eltölthettünk egy hétvégét.

Március 8-án hivatalosan is megérkezett a Nap Longyearbyen-be, ezt a közösség egy gyerekkórussal, ingyen gofrival és igazi partihangulattal köszöntötte. Bár a borult égbolt miatt a Napfürdőzés elmaradt, a hangulat így is kellően ünnepi volt. Talán az írja le legjobban ezt a helyzetet, amit a helyi iskola gyerekserege produkált az egyik reggelen, miközben a mi csoportunk épp a jégmintáit fűrészelte ketté az épület előtt: amint meglátták az első napsugarakat a terem ablakából, egy emberként rohantak ki az erkélyre sikongatva, ugrálva, talán épp csak el nem pityeredve. Ennyit tesz több hónapnyi sötétség… :) 

Az egész falu epekedve várta a Nap első sugarait

Nekünk is volt szerencsénk megtapasztalni a D-vitamin jótékony hatását, bár azt azért nem mondanám, hogy fel is melegítettek a Napsugarak, a -34 fokos hőérzeten sajnos nem sokat segített a csillagunk. Több ízben voltunk terepen, részben az egyik képen látható lánctalpas járművel, részben motorosszánnal. Mondanom se kell, melyikkel kényelmesebb utazni ebben az időben… Az egyik leghasznosabb áru, ami az itteni boltokban a kapható, az a kis tapasz, ami oxigén hatására hőt kezd el termelni, így a zokniba, kesztyűbe helyezve 8–12 órán keresztül érezhetjük a technológia jótékony hatását. (Persze az összefagyó szempillákon ez sem segít… 😃)

A diákok részére fenntartott kis kunyhóban (student cabin) tulajdonképpen egy lottósorsolás után lehet aludni, amit a mi kis csoportunk meg is nyert. Bár minimális díja van a használatnak, és a tűzifát, vizet, élelmiszert is magunknak kell vinni, nagyon kedvezményes áron lehet részünk egy természetközeli élményben. A városból kb. 12 km sétára, a reptér mellett elhaladva a Björndalen-völgy teraszán találjuk az egyébként remek állapotú házat. (A Björndalen szó szerint Medve-völgyet jelent, ennek ellenére nem láttunk egy mackópajtást sem.) Körben mindenhol rénszarvasok legelnek, az ablakból pazar kilátás nyílik több gleccserre is, amint beleérnek a tengerbe, és reggel még egy sarki róka is meglátogatott minket.🦊🤍 A legkevésbé komfortos része ennek az élménynek mindenképp az, hogy kizárólag fegyveres kísérettel lehet menni a “vécére” (értsd: egy karó a hóban). Ez főleg akkor válik ijesztővé, amikor a fejlámpa fényénél az ember egyszercsak világító szempárokra lesz figyelmes a közelben, és nem tudja eldönteni, hogy csak a legelésző szarvasok bámulnak bambán, vagy egy jegesmedve szeretne csatlakozni a vacsoraasztalhoz. (Szerencsére csak előbbi történt.)

Sarki róka várja a falatokat

Björndalen – a háttérben a hegylábon a kabinnal

A terepi munka során megfúrtuk a permafrosztot, megvizsgáltuk néhány pingó kémiai összetételét, láttunk sziklagleccsert, ebédeltünk jégbarlangban, és összességében senkinek nem lett baja a hidegben. ✅

Pingó – hóval fedve

Lánctalpas járművel is szállítottak minket

***ENGLISH STORY***

Now that I have adapted to life up here, I am ready for some adventures (both professional and personal). 

In the past days, I had the opportunity to go to the field several times, via field excursions and cabin trips. But first, we welcomed back the Sun on March 8th, with singing, free waffles and real party vibes. The kids from the local school were truly grateful for the first rays of sunshine in months, as they were all cheering and celebrating, a lovely experience. 

Our group had many field excursions already, sometimes with a belt wagon, sometimes with snowmobiles. One thing stayed the same, though. The Sun does not really help as much when the windchill temperature is -34 C… What can you do to avoid frostbite? Try to move as much as possible, eat regularly, check out on each other, and use heat pads! Those tiny stickers can save your limbs. All they need to be activated is oxygen, but be aware that everything requires more time out in the field. 

After winning the lottery, we also had the opportunity to spend a weekend at the student cabin, for a very low price. There is no electricity, running water or central heating at the cabin, so you need to bring your own headlamps, food, water and firewood if you wish to survive. The house is located ca. 12 from town, just a nice walk along the coast to Björndalen. There are reindeer everywhere, you can see glaciers from the window, and if you are as lucky as we were, you may have a small visitor as well.🦊🤍 Probably the most inconvenient part of the trip is the toilet issue. Since we are in polar bear country, you need to be guarded with rifles to pee next to a stick in the ground all the time. And thanks to the dumb reindeer, you never know if the creepy eyes in the dark lit by your headlamp belong to polar bears or just the curious creatures with antlers.

When it comes to actual science, we drilled cores in the permafrost, checked the geochemical composition of pingos, saw rock glaciers, had lunch in an ice cave, visited glacier forefields, and everyone survived the coldest temperatures so far. ✅