Az utolsó északi fejezet – egyelőre (English version below)

Bár egy ideje már sajnos véget ért számomra az idei év leghidegebb kalandja, néhány történettel még adós vagyok. 

🇸🇪A legutóbbi alkalommal úgy megtetszett nekünk a vezetett túra a keleti partra, hogy úgy döntöttünk, hasonló feltételekkel meglátogatjuk az egykori svéd bányásztelepülést, Sveagruva-t is. Szó szerint amúgy svéd bányát jelent, mint már írtam korábban, a Svalbardon található földrajzi nevek nagyon kreatívak (nem). A huszadik század elején hozták létre, hogy aztán a második világháborúban lerombolják, de az újralétesítése után is meglehetősen hányatott sors jutott osztályrészül. 2005-ben még egy tűz is kiütött, ami konkrétan hetekig (!) égett. Mostanra már nem lakik ott senki, és a bányászathoz kapcsolódó összes felszerelést, létesítményt is eltüntették. A túra során hallottunk a közeli Akseloya szigeten élő vadászról is, aki a családjával próbált meg ott letelepedni, végül a felesége és a gyerekei kénytelenek voltak visszaköltözni a főszigetre, mert a gyerekek társas interakciók hiányában a kutyák “beszédét” kezdték el utánozni…

Sveagruva maradványai

Érdekes volt hallani azokat a második világháborús történeteket a szovjet bányászokról is, akik a vájatok ismerete miatt menekültek meg a németek elől; vagy épp a szövetségesekhez csatlakozni akaró norvég hajósokról, akik a kevés, nácikat támogató svalbardi kapitányok egyikét akarták megpuccsolni – sikertelenül… 

A Longyearbyen-hez közeli Operafjellet (hegy) tragédiája sem maradt ki a helytörténetből, hiszen lényegében ez a légikatasztrófa vezetett többek között az orosz település, Pyramiden hanyatlásához. A gépen ugyanis kizárólag olyan ukrán és orosz bányászok (valamint az ő családtagjaik) tartózkodtak, akik a két orosz bánya valamelyikében dolgoztak. Elképzelhetjük, mekkora tragédia ez egy olyan kis, párszáz fős közösségnek, mint Barentsburg vagy éppen Pyramiden… Pár évvel később utóbbi bánya be is zárt. A balesetet navigációs hiba okozta.

A hazafelé vezető úton megálltunk a Passfjellbreen-jégbarlangban is, amit bár az egyetemi terepgyakorlaton is érintettünk, akkor a hideg miatt egy fotót sem volt kedvem csinálni. Így legalább pótoltam a hiányosságomat, megörökítve ezt a pazar természeti csodát. <3 

Passfjellbreen

Jégrétegek

🛠Mivel nagyon lelkes és érdeklődő csoport gyűlt össze a kurzusra, az utolsó hétre “kiharcoltunk” magunknak egy plusz terepi napot. Így Elveneset partja felé vettük az irányt, hogy különböző geofizikai módszerekkel vizsgáljuk meg az ott található jégék-poligonokat, és azok környezetét. Megnéztük, hogyan változik a talaj elektromos vezetőképessége a tenger közelségével, és miként befolyásolják ezeket az értékeket a jégékek. Kétféle módszert használtunk, az úgynevezett elektromos ellenállás tomográfiát (electrical resistivity tomography, ERT), és egy talajradart (ground penetrating radar, GPR). Az elkészült felvételeken egyértelműen látszik a különbség a sós tengeri üledékek és a parttól távolodva egyre édesedő folyóvízi üledékek között.

Amikor éppen nem dolgoztunk, gyönyörködtünk a környező hegyekben, vagy épp a tenger hullámzását néztünk a jégtáblák és a part között. Földrajzosoknak talán kis plusz érdekesség, hogy a Cholnoky Jenő által 1910-ben látott (és gyönyörűen lerajzolt) hegyekre láthattam rá a terepi munka közben… 

A Cholnoky által is látott hegyek

Következőnek egy érdekes statisztikákat és tippeket, tapasztalatokat tartalmazó poszt jön, stay tuned!

*** ENGLISH VERSION ***

Long time no posts, but here I am again!

🇸🇪As we really liked the guided trip last time to the east coast, we decided to pay for another trip with the same company – this time to the abandoned Swedish mining town, Sveagruva (or Svea for short, the name literally means Swedish mine). It was established in the beginning of the XXth century, but was destroyed during WWII. Shortly after that it was re-established, but somehow the mine had a quite cursed life. In 2005, there was such a huge fire that it lasted for five weeks… Nowadays no one lives there, all the mining-related equipments and infrastructure are removed. 

We have also heard stories about a hunter family on Akseloya island, where a man with his wife and two kids started their life but because the kids had no social interactions besides their dogs, they started barking instead of speaking. Not so surprisingly, the wife and the kids left for the main island…

All the interesting stories about WWII and the Soviet–German clashes fascinated us, as you can literally see the remnants of many operations and sites.

A sad memento of the past is the Operafjellet mountain near Longyearbyen where more than 100 people lost their lives in a plane crash. In 1996, an airplane full of Ukranian and Russian miners left Moscow for Svalbard yet they never returned to their homes. The plane crashed to the mountain because of navigational errors, all passengers and crew members died. And the reason why it is of big importance is the small Russian mining communities in Barentsburg and Pyramiden who lost many relatives and friends in the accident. This also led to the closing of Pyramiden a couple of years later.

On our way back we stopped at the Passfjellbreen ice cave, and although I have been there before on the university-organised field excursion, it was so cold I couldn’t even have the energy to take photos. This time I was well prepared, so enjoy the photos of this natural beauty. <3 

🛠Our group was so enthusiastic and curious that we managed to get an extra field day. We went to Elveneset to use geophysical methods to study ice wedge-polygons and see the difference between the marine and fluvial sediments in which the polygons are lying. We used electrical resistivity tomography (ERT) and ground penetrating radar (GPR) to check the physical differences in the subsurface without serious disturbance in the ground. It was clearly visible that the saline marine sediments have higher conductivity (therefore less resistivity) than the less saline fluvial sediments.

It might be interesting to include the fact that one of the most famous Hungarian geographer of the 20th century, Jenő Cholnoky saw (and drew) the exact same mountains in his notebook in 1910 as I was looking at during the field work. It was a quite exciting feeling to relive the past this way. Highly recommend!

Stay tuned for the next post about stats, facts and experiences of my stay!