Az első napok az “Ígéret földjén” I. – a kampusz (English below)

A rengeteg filmnek köszönhetően egész biztosan él egy kép az átlagemberben az amerikai egyetemekről, az oda járó hallgatókról stb. Nyilván én is úgy érkeztem ide, hogy volt egy bizonyos elképzelésem a dolgok folyásáról, így azt gondolom, sokak számára érdekes lehet a valóság is.

Mielőtt jönnének a részletek, álljon itt egy kis háttérinfó arról, hogy miért éppen a Michigan State University-n kötöttem ki. Doktorandusz hallgatók számára a Fulbright-ösztöndíj lehetővé teszi, hogy saját maguk jelöljenek ki egy fogadóintézményt, ahol a többhónapos, doktori disszertációhoz kapcsolódó kutatásukat véghez viszik. Így tettem én is, miután végiggondoltam, hogy melyik intézmények foglalkoznak az enyémhez hasonló kutatási témákkal (hideg időszakok során képződött felszínformák és üledékek környezeti viszonyai). Nem az alapján választottam tehát egyetemet, hogy melyiknek van a legnagyobb hírneve, vagy melyik áll előkelőbb helyen a különböző egyetemi ranglistákon, hanem az alapján, hogy hol mélyedhetek el jobban a doktori témámban és hol tudok hozzájárulni a meglévő tudásommal már folyamatban lévő kutatási projektekhez. Néhány levélváltás és online megbeszélés után az első (és egyetlen) kiszemelt MSU lett a célpont.

Az ösztöndíj odaítélésének ideje óta (közel egy éve) rengetegen felhívták a figyelmem, milyen szerencsés vagyok, hogy részese lehetek ennek a közösségnek, a nagykövetségi munkatárstól a külföldi kollégákon át a konferenciákon megismert hallgatótársakig sokan biztosítottak róla, hogy jól választottam. Gyakorlatilag az első munkanapig kellett várnom rá, hogy erről magam is meggyőződjek… 

Sok európai egyetemmel ellentétben az USA-ban az egyetemi kampuszok inkább egy nagy, önálló egységként, mintsem az adott városban elszórtan elhelyezkedő épületegyüttesként alakultak ki. Emiatt aztán külön infrastruktúra épült az ún. egyetemvárosokra fókuszálva, jelen esetben pl. külön egyetemi buszjáratok, egyetemi menzák (több, mint tíz darab!), vagy éppen az MSU amerikai foci-, kosár-, baseball-, softball-, és európai foci-csapatainak stadionjai. A hallgatói kollégiumok nagy része is a kampusz területén található, így simán előfordulhat, hogy egy hallgató egy átlagos nap során a szállás-tanórák látogatása-étkezés háromszöget 300 méteren belül letudja. 

A kampuszt keresztülszelő Red Cedar-folyó

Az egyetemi csapatok minden sportágban fontos részét képezik a hallgatói-oktatói identitásnak, egy teljesen nyugodt (értsd: nincs meccsnap) hétköznapon is az utcán szembejövők legalább fele MSU-merch-ben van. Minthogy azért mégiscsak Amerikában vagyunk, ezt az egészet úgy kell elképzelni, hogy a nagy márkák (itt pl. a Nike) beállnak az egyetemek mögé, így a zöld-fehér Nike cipő Spartan-logóval gond nélkül elérhető az egyetemi webshopban, de még a nagyobb szupermarketekben is. 

És akkor (elsősorban amerikai foci) meccsnapon fenekestül felfordul az élet a kampuszon! Mindenki zsong, a menzán spártai logós süteményeket adnak, kora délutántól pedig már kezdetét is veszi a parti. Az ún. tailgate party lényege, hogy a stadion környéki parkolók megtelnek pickupokkal, sörsátrakkal és kempingszékekkel, hűtőládákkal, és az emberek kisebb-nagyobb társaságokba verődve megkezdik az alapozást az esti meccsre. Előkerülnek a labdák, az ügyességi feladványok, egy-egy hideg sör, házi készítésű sütemény, hangszerek, és még mindenkiben él egy jó szezon reménye. Külön esemény a csapat sétája a hoteltől a stadionig, ahol a hatalmas Spártai-szobrot kerülik edzői stábbal együtt a sportolók, pompon-csapat és zenekar kíséretében. Az immáron 100 éves amerikai futball-stadion 75 ezer fő befogadására képes, a hangulatról pedig remekül árulkodik a közel 70%-os hazai győzelmi mutató (több, mint 560 lejátszott mérkőzés alapján).

Tailgate party

Spartan statue

Európaiként azért érdemes megjegyeznem, mennyire élhető Michigan állam közlekedés szempontjából. Nemcsak a kampusz, hanem egész Lansing és East Lansing is biciklibarát közösségként tartja magát számon, ami megnyilvánul a kiterjedt kerékpárút-hálózatban, a sok városi és külön egyetemi biciklibolt- és kölcsönző egységekben, de még a helyijáratokon szállítható biciklik lehetőségében is. Apropó buszok, hétköznapokon szinte már Pécshez hasonló sűrűséggel és lefedettséggel járnak a helyijáratok, kifejezetten kedvező jegy- és bérletárakkal, egyedül a hétvégén (jócskán korlátozott szolgáltatások) és ünnepnapokon (gyakorlatilag nem létező buszközlekedés) nehézkes megoldani az eljutás A-ból B-be.

Amerikai drótszamár

További bejegyzésekben írok még bővebben a városról és a környékről, kirándulásokról, de a tudományos munkáról is.

~~~~~~~~~~~~~

I assume many of you have preconceptions about the everyday life at a US university, mainly derived from popcultural products. I’m no exception, so I think it’s time to share the reality with you.

But before I dive deep into the Spartan spirit and MSU, here’s a little background story on my scholarship. Visiting student researchers (VSRs, a.k.a. PhD students) can choose their host institution as Fulbright scholars when applying for the scholarship. As the VSRs are supported to conduct research related to their PhD dissertation, I started to list the universities and research centres that offer similar research topics to mine (cold-climate sediments and landforms and their paleoenvironmental significance). Therefore, I didn’t care about university rankings and global reputation, the only thing I kept in mind was the relevance of the research group and the possibility to extend my knowledge on a certain subject. Thus, I chose MSU and the committee accepted my reasoning behind my pick.

I was told many times before my trip that I’m really lucky to be part of something as amazing as MSU and its vibes. I only needed approx. 30 mins on my first day to make sure of it myself. Unlike many European campuses, US universities tend to have more of a big, ‘university town’ rather than having several buildings (faculties) scattered across the city. This (no surprise) has resulted in the infrastructure tailored to the needs of the campus, such as university bus lines, dining halls for students and staff members, or the giant stadiums for basically every sport there is for the NCAA or other competitions. Most of the dormitories are also located on campus, which makes it super easy for students to use the facilities offered by the university. 

And when it comes to sports and the Spartan spirit, everyone on campus seems to be involved. On a regular day, almost half of the people on or around campus wear green and white merch (hats, socks, shirts, backpacks, even shoes!). This is no different on a gameday! There is an event called tailgating, when the parking lots around the stadium are filled with people, tents, camping chairs, refrigerators, footballs, ice cold beer and homemade food. As they warm up to the game, the team (athletes and coaching stafff together) have their little walk across the streets from the hotel to the stadium. They walk around the Spartan statue, are cheered by friends, family and totally random people, and they make themselves mentally prepared for the next battle (aka the evening game). I think it tells a lot about the general mood of the Spartan community that the football team has a home record of almost 0.7 (meaning that they have won almost 70% of their home games since 1923).

As a European citizen I think it is useful to add a quick description about the transportation in Michigan. Both Lansing and East Lansing consider themselves as bicycle-friendly communities, which is manifested in an extended network of bike lanes, in many bike stores and workshops on and off campus, or in the fact that you can transport your bike on the bus. When it comes to buses, I can say on a workday, it is almost like in Pécs, where there are several options to get from one place to another. However, on weekend and public holidays, things get pretty complicated or even impossible. 

If you want to know more about the state of Michigan, the city of Lansing and its surroundings, my little trips or my research, check out my page regularly.