Október elején folytattuk vándorlásunkat az Alföldi Kéken. Nyáron megfogadtam, hogy csak hűvösebb időben merészkedünk az Alföldre, így az őszi idő elérkeztével Biharugráról indultunk útnak. Pécsről csak délutánra értünk oda, a biharugrai Madárvártánál (kis letérő a kékről) kértünk sátrazási engedélyt, ezt 1500 Ft/fő áron biztosítja a Körös-Maros Nemzeti Park. Ilyenkor kint a füves placc szabadon használható, az épületben pedig igénybe lehet venni a fürdőszobát, tökéletes megoldás számunkra.
 |
| Sátorhelyünk a lemenő Nap fényében a madárvárta előtti füves placcon |
 |
| Az egyik kedvenc tájam az Alföldön – vizes élőhelyek |
Nyugodt éjszaka után reggel időben tudtunk indulni, a kilátónál pedig ismét letértünk egy kis időre a kékről. Aztán Körösnagyharsányig elég jól mentünk, így a Vadász Csárdában megjutalmaztuk magunkat egy kávéval. Elég jó kis látlelet volt a határmenti térségről (mind a kocsma, mind az egész falu), szociológiai tanulmányútként ajánlom mindenkinek!
 |
| Körösnagyharsány, Vadász Csárda |
 |
| Szintén Körösnagyharsány – legalább van pályázási hajlandóság! |
A Sebes-Körös mentén rengeteg madarat láttunk, feldobták a hangulatot a beboruló égbolttal. Körösszakálon a Forza Milan sörözőben folytattuk a kávézást, még a helyi kisebbségi önkormányzati képviselő is odaült hozzánk beszélgetni. 😀 Nagyjából háromszor kérdezte meg, hogy akkor most politikai céllal vagyunk-e itt, és mégis mi értelme van egyik helyről a másikra sétálni (értsd: túrázni), de a végére talán megértette a dolgot. Túlerőben voltak a helyiek, úgyhogy nem kérdeztem rá, mi a véleményük a 2005-ös BL-döntőről (IYKYK), majd ha másodjára járunk erre, erőt gyűjtök. Innen elég eseménytelen séta után értünk Furtára, ahol a Harkály vendégházba foglaltunk szállást éjszakára (a sátrazás csak nagyon sok vagy nagyon kevés km után jött volna ki jó helyre, így azt most elengedtük). Jó szívvel ajánlom mindenkinek a vendégházat, remekül felszerelt (fürdő, konyha, fűtés), nyugodt hely, vannak cicák, egyszóval minden, ami kellhet. Arra már nem emlékszem, mi mennyit fizettünk, de a neten 7000 Ft/fő/éj árat találtam, szerintem ennyi volt nekünk is.
 |
| A San Siróból a Körös-vidékre |
Reggel igyekeztük időben indulni, hogy még rendben hazaérjünk Pécsre. Ezen a napon volt egyébként a Kéktúrázás napja, de mi arra nem regisztráltunk, saját szervezésben haladtunk a szakaszon. Zsákára érve éppen emiatt ért minket kifejezetten meglepetésként, hogy a Rhédey-kastély pont akkor nem volt nyitva. 😀 Mármint nyitvatartási rend szerint nyitva kellett volna lennie, de egy A4-es lapra kitűzték a kapura a jolly jokert: ma nem nyitnak ki. Nem tudom, egy sima hétvégén (vagy bármikor) hányan járnak Zsákán, hogy turistaként pénzt hagyjanak a faluban, mindenesetre egy kihagyott ziccernek (amatőrségnek?) éreztem én ezt most. Bakonszegen egy véletlen folytán jutottunk csak a pecséthez, mert a hölgy, aki kinyitotta a kaput, egy csoportot várt (mi közben tízóraiztunk egyet az esőbeálló alatt, a csoport addig se ért oda, szóval ő is otthagyott minket végül). Ahogy beszélgettünk vele, hamar kiderült, hogy ő se tud semmit a kéktúrázásról, így jól meglepődött, hogy célirányosan a pecsét felé vettük az irányt.
 |
| A Berettyó Bakonszegnél |
 |
| Bessenyei György emlékháza, aki remeteként élt Bakonszegen ("bihari remete") |
Az energiapótlás után már csak egy utolsó szakasz volt hátra a Berettyó töltésén, ahol az egyetlen említésre méltó dolog egy birkanyáj volt, ami próbált egyben átjutni a töltés egyik oldaláról a másikra. Berettyóújfaluban volt időnk egy ebédre a szegedi buszig, így a Röfögő Csülökbe ültünk be. Ez jó zárásnak bizonyult, és jó pár óra buszozgatás után haza is értünk Pécsre.
 |
| Hangulatkép a Berettyó töltésén |
Jó volt ismét az Alföldön róni a kilométereket, még sosem jártam Magyarország ezen szegletében, minden új. Két fél és egy egész nap alatt 57 km-t tettünk meg Biharugra és Berettyóújfalu között, a pecsétekkel sehol nem volt problémánk, a szállásokat is jól választottuk ki. Remélem, mielőbb folytathatjuk onnan, ahol abbahagytuk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése