California Love I.

2Pac klasszikusa adja a címét a még be nem mutatott téli kalandozás-sorozatnak, nem véletlenül. A karácsonyi-újévi időszakban a Chicago-Los Angeles közvetlen vonattal (több, mint 40 óra alatt) jutottunk Kalifornia déli részére, hogy a michigani havat és hideget enyhe sivatagi télre cseréljük. A már jól bevált sátorozós-autóbérlős megoldást választottunk ezúttal is, viszont most több időt hagyva egy-egy megállóra.

📍Anza-Borrego Desert State Park

Időrendben nem ez volt az első állomás, de praktikus okokból kezdődjön ezzel a beszámoló-áradat. Bő két napunk volt felfedezni Kalifornia állam legnagyobb, és az egész USA harmadik legnagyobb állami parkját, amely a Colorado-sivatagban található. Nevét egy 18. századi felfedezőről (Juan Bautista de Anza) és a juh spanyol nevéről (borrego) kapta. Az ún. desert bighorn sheep (sivatagi vadjuh) az észak-amerikai kontinens nyugati felén fordul elő viszonylag nagyobb számban, de sajnos nekünk nem sikerült egyet sem lencsevégre kapni.

Vadjuh-veszély, vigyázz!

Annál elképesztőbb növényvilághoz volt viszont szerencsénk! A nyáron akár 45–50 Celsius fokig is emelkedő hőmérséklet, valamint az éves szinten kb. 150 mm csapadék a legtöbb élőlény számára lehetetlenné teszi a túlélést, de nem mindenkinek: 

• chuparosa (Justicia californica): élénkpiros virágú cserjeféle, amely több kolibrifaj kedvence,
• “várj egy percet”-cserje: macskakaromnak is hívják, nem véletlenül – horog-alakú tövisével pár percig feltarthatja az arra túrázót…,
• ocotillo: az egyik személyes kedvencem, a nagyon lassan növő, az év nagy részében “alvó” ocotillo, amely véletlenül sem kaktusz!
• teddy bear vagy jumping cholla (kiejtve ‘csoja’): az ugró-nevet onnan kapta, hogy szétszóródik, majd kicsit távolabb kihajt, mintha arrébb ugrott volna a növény,
• agave, vagy century plant (“százéves növény”): nevét onnan kapta, hogy sokáig azt hitték, csak százévente virágzik – ma már tudjuk, hogy ez a szám közelebb van a 30–40-hez, mindenesetre a tequila és mezcal alapanyagaként jól ismert.

Ocotillo

Chuparosa

Teddy bear vagy jumping cholla

Agave

Igyekeztünk a legszebbnek vélt túrákat megcsinálni ott tartózkodásunk alatt, azért sajnos a parkot átszelő Pacific Crest Trail-t csak egy rövid séta erejéig érintettük… :) 

Túrák:

• Palm Canyon Trail (5 km, a végén egy igazi pálmafákkal szegélyezett oázissal)
• Cactus Loop Trail (1.6 km-es körtúra a kempinggel szemben, megállókkal és ingyenes tájékoztató-füzettel)
• Slot Canyon Trail + West Butte Trail egy része (kb. 4–5 km-es körtúra, az első részén szűk kanyonban)

Badland, amerre a szem ellát

West Butte Trail kilátópont

Mivel szentestére és karácsony első napjára esett az ott tartózkodásunk, rajtunk kívül az egész kempingben 2 társaság volt, családias volt a hangulat. (És a mosdónál sem kellett sorban állni!) Véleményem szerint ezt a meghitt hangulatot szerette volna kihasználni egy kis kengurupatkány is, aki vacsoránál gondolta úgy, hogy csatlakozik a lakománkhoz. 

✨: Zsetonnal működő forró zuhany, hatalmas terek, növények.

💵: $35 (belépő/jármű + sátorhely egy éjszakára)

⛺️: Tamarisk Grove Campground (a Cactus Loop-pal szemben)