Egy eseménytelen éjszaka után túlságosan korán csörgött az ébresztő az előző napi fáradalmakhoz képest. Természetesen instant zabkása volt reggelire, de a csodálatos, napsütötte skót reggelen még ez is nagyon jól esett. Megismertük a szomszéd szobában alvó túrázót is, aki egy moszkvai iskolában tanító ausztrál srác, Cam. Rövid csevegés után kiderült, ő is a Cape Wrath Trail-t járja, hátizsákosan, miközben a másik csapat már útnak is indult az általuk kinézett kocsma felé. Mi 9-kor indultuk el, az erdészeti útra visszatérve gyors vízszűrés következett. A Dessary-folyó völgyében hosszú másodpercekig fontolgattam, hogy az alapkőzetbe mélyített “pool”-ok egyikében pancsoljak-e egyet (igényesebbre alakította ki a természet, mint a termálfürdők 80%-a), végül elvetettem az ötletet időhiányra hivatkozva (utólag visszagondolva nagy hiba volt). Nem sokkal később, egy “szuper” mocsaras részen szembejött egy német pár, akik már nagyon várták, hogy elérjék a bothy-t, ahonnan mi reggel indultunk. Furcsa volt hallgatni a pesszimizmusukat, de a nap második felében már megértettük, miről beszéltek. Cam-mel a nap során végig egymást előzgettük, de a nyeregszerű helyzetben fekvő Lochan a’ Mhaim-tó partján ő rövidebb pihenőt tartott. Később a Finiskaig-folyó vízesésénél értük utol, ahol egy egész jól járható ösvényen toltuk neki ezerrel lefelé menet.
 |
| Az A'Chúil bothy már az erdészeti útról |
 |
| Megkezdődött ismét a dagonya, ez pedig az "ösvény"... |
 |
| Azért a völgy oldalai nem néztek ki rosszul út közben |
Délután fél négy körül megérkeztünk a Sourlies bothy-hoz, amihez még külön pottyantós vécé is jár! A Loch Nevis (tulajdonképpen tengeröböl) partján, a Finiskaig- és Carnach-folyók összefolyásánál fekvő táborhely épp jókor “jött”: 12 km megtétele után egyszerűen elfáradtam. Ennyire fáradtnak, fizikálisan kimerültnek túrán még talán sosem éreztem magam. Mivel alapvetően rugalmas itinerrel terveztünk, így nem okozott problémát az élelmezésben sem, hogy átszervezzük a menetrendünket.
 |
| Lochan a’ Mhaim-tó |
 |
| Bár itt nem úgy tűnik, érzésre ez volt a legmegterhelőbb szakasz számomra |
 |
| Foltos ujjaskosbor |
 |
| A kanyargó Finiskaig-folyó immáron fentről, az övzátonyok is látszódnak a folyómederben |
 |
| Kibukkanó metamorf kőzetek, nagyjából 700 millió éve képződtek |
Ekkor döntöttük el azt is, hogy előzetes terveinkkel ellentétben a Knoydart-variánson fogjuk folytatni utunkat másnap. Cam is úgy döntött, itt tölti az éjszakát, kint midge-invázió várható, bent egerek, utóbbi mellett tettük le a voksunkat, így hárman szépen befoglaltuk a legjobb helyeket. Egy közös kávézással ünnepeltük az átvészelt napot, majd a patakban cipő- és zoknimosás következett. Mindeközben egy őz a kicsinyével legelészett az öböl partján, igazán idilli volt a hangulat. A hőség elől egyszercsak egy csapat skót ifjú tolult be a bothy-ba, akik – mint később kiderült – egy baráti társaság, a céljuk pedig, hogy Glenfinnan-ből indulva eltúrázzanak a reggeli csapat által is említett kocsmába. Rövid pihenő után továbbindultak, de este így is betelepült egy sátornyi csapat a kunyhó előtti füves placcra. Elszigeteltsége ellenére meglepően látogatott bothy, erre kell készülni, aki itt tervezi tölteni az éjszakát.
Az esti vacsora (instant tészta) és tervezés után hamar elnyomott minket az álom, valamikor hajnalban viszont arra ébredtem, hogy valami kaparászik a fejemen. Mikor odanyúltam, akkor döbbentem rá, hogy bár minden szagos dolgot fellógattunk a plafonra, a bothy-ban élő egér így is eléggé kétségbeesett volt ahhoz, hogy bepróbálkozzon nálam. Rövid himbálózás után elengedte a hajamat és elfutott, én pedig ettől úgy megnyugodtam, hogy sokkal jobbat aludtam, mint előtte. Éljen a fizikai kimerültség!
📊12 km, 6 h, kb. 250 m 🔺, 350 m 🔻
⛺️Sourlies bothy
 |
| A világos rész pedig már az árapály-öv, itt éppen apálykor |
 |
| "Összkomfortos" wc a világ végén |
 |
| Igazi Animal Planet-pillanat |
 |
| A fekhely, amit persze Stuart Little-barátunk is megirigyelt magának |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése