Cape Wrath Trail IV. – negyedik nap, újra civilizáció

Mivel az előző nap nem jutottunk addig, ameddig szerettünk volna, újraterveztük a menetrendet, hogy 1) legyen lehetőségünk feltankolni élelmiszerből, 2) mi is megnézzük, amiről minden túratársunk áradozott: az Egyesült Királyság legelszigeteltebb helyen lévő kocsmáját.

Ismét nem indultunk korán, kényelmes tempóban készülődtünk reggel. Cam-mel megbeszéltük, hogy együtt fogunk ma haladni, de legalábbis a legelső szakaszon mindenképp. Ott ugyanis épp dagály volt reggel, ahol az első számú “ösvény” vezet. Így a bothy-ban található kézzel rajzolt útmutatók, valamint a térkép segítségével megterveztük, melyik magaslati őzcsapást használjuk majd túraútként. Aztán jött a feketeleves: az árapályt legyűrtük, utána viszont tulajdonképpen egy folyótorkolat közepére kerültünk, ahol bár voltak szárazulatok, a végén nem úsztuk meg száraz lábbal. Az őzek persze haláli nyugalommal szemlélték a szerencsétlenkedésünket. 

Dagály során, alig valamivel a bothy után

Nyugis őzek

Eddig tartott a frissen mosott cipő és zokni a Skót-felföldön

Szerencsénkre egyébként a Carnach-folyón átívelő hidat 2019-ben teljesen újjáépítették, így a 18. századi romokhoz már biztonságosan át tudtunk kelni. Az 1750-es évekből származó első írásos feljegyzések úgy említik a környéket, mint mezőgazdasági központot, amely aztán egészen a 19. század közepéig fennmaradt. Ellátása elsősorban hajóról, Mallaig és Inverie kikötőiből történt. Innen egyenesen a “hegynek” mentünk, kisebb vízmosások mentén egészen az 550 méter magas hágóig emelkedtünk. Átérve a következő völgybe már jóformán futottunk, időközben több túrázó társaságot is láttunk messziről. A völgy közepétől az Inverie-folyóig szinte végig legyalult és/vagy aszfaltos úton mentünk, a híd után pedig felbukkantak az első turisták is. 

Carnach romjai és a folyó torkolati része

Előre pedig már az Inverie-öböl látszik

Nem véletlenül, Inverie településen található ugyanis az Old Forge nevű kocsma, amely csak gyalog vagy hajóval megközelíthető, így a legelszigeteltebb kocsma az egész Egyesült Királyságban. Ezen kívül egy kisbolt, egy általános iskola, templom, és néhány szálláshely várja az idelátogatókat. A kicsit több, mint 100 fős település többnyire közösségi tulajdonban lévő földekkel van körülvéve és közösségi üzemeltetésűek az üzletek is,  a kikötő felújítása óta pedig a turizmus is új lendületet vett. Erre nem készültünk, amikor azt gondoltuk, hogy ezen a világvége-helyen csak úgy besétálunk a kocsmába és megvacsorázunk… Ott kiderült ugyanis, hogy hetekre előre már csak várólista van az éttermi asztalokra, így szomorúan konstatáltuk, hogy fáradozásaink ellenére be kell érnünk az instant krumplipürével. (Előtte azért a kisboltban bevásároltunk még 2 napnyi élelmiszert.) Egy sörre és kávéra azért leültünk, és közben észrevettük, hogy Cam, és a skót srácokból álló csapat már jó ideje ott iszogat a kocsma előtti füves placcon. 

Ennyire jól péksütemény még nem esett...

Az utánpótlás a következő két napra, utólag visszagondolva vehettünk volna több mindent is

The Old Forge, a közúthálózattól leginkább elzárt kocsma

Közösen töltöttük a nap hátralevő részét, ugyanis a térkép szerint a falu végében a parton van egy kijelölt kemping. Estefelé el is sétáltunk oda, viszont a klasszikus értelemben vett kempinget hiába keres az ember. Gyakorlatilag egy hatalmas füves placc az egész, részben felparcellázva, vécével és csapvízzel (fürdőt vagy egyéb szolgáltatást nem kell keresni, nincs). A jó hír viszont, hogy tulajdonképpen ingyen van, illetve adományozni lehet (bár, hogy ezt hol lehet megtenni a helyszínen, azóta is kérdés). Egynek persze jó volt, a naplemente pazarul sikerült, a vacsora se volt annyira rossz, a taco-fűszeres krumplipürén sokat segített a kisboltban vásárolt lengyel kolbász. A srácok Cam vezetésével még visszamentek vacsora után a kocsmába, így hajnalban valamikor arra ébredtünk, hogy próbálnak valahogy betalálni a sátraikba… 😃

📊17 km, 6 h, kb. 580 m 🔺, 580 m 🔻

⛺️Inverie, “Long beach campground”

Naplemente az Inverie-öbölben

Éjjeli menedékünk, a kempingben azért rendesen volt forgalom