Cape Wrath Trail VI. – hatodik nap, megálló

Reggelre – ha nem is teljesen, de – elmúlt a fájdalom a lábamban. Korai indulást terveztünk, hogy minél előbb eljussunk a Shiel Bridge-ben található kempingig, ahová előzetesen Glasgow-ban csomagot is adtunk fel, tele élelemmel. Gyors reggeli és összepakolás után 6:45-kor már úton is voltunk, a privát telken gyorsan átvágtunk (hivatalosan is ott megy át az út, és szépen ki is van táblázva), majd megkezdtük az első komolyabb emelkedőt. Esőt mondtak egyébként, és a magaslatra érve láttuk is közeledni a sötét felhőket. Ezzel nem is lett volna baj, ugyanis az előző napokban olyan forróság volt, hogy alig győztük elektrolittal. Ugyanakkor azt is tudtuk, hogy egy magasabb régióban leszünk a nap nagy részében, ahol persze semmiféle menedék nincs, csak a kitett domboldalak. Így némi hátszéllel elég jó tempóra kapcsoltunk, a néhány folyóátkelés se volt vészes (bottal jól meg lehetett oldani), egészen a hágó alatti utolsó szakaszig nagyon jól haladtunk. Ott aztán már jobban feltámadt a szél, kicsit az eső is csepegett, de még mindig jók voltunk. A hegyoldalból néhány őz nézett minket, és végül 10-re már a 720 méteres Bealach Coire Mhalagain-hágóra is felértünk. Onnan észrevettük, hogy a felettünk magasodó Forcan-gerincen (kb. 1000 m) két túrázó sétál, abban az erős szélben szorítottunk nekik, hogy le is jussanak épségben. 

A nap első akadálya: kinyitni a vaskaput

Patakátkelés, a háttérben egy bothy-hoz hasonló, furcsa tákolmány

A nap folyamán végig ilyen borult volt

"Nézd, őzek!"

Sajnos azonban nekem is kellett volna abból a szerencséből, lefelé elindulva ugyanis többször is eljátszottam ugyanazt, amit előző nap: a vizes talajon megcsúsztam, megfeszült a combizmom, és egy hatalmas nyilalló fájdalom közepette meg is húzódott. Ezt a helyzetet tovább rontotta az ekkorra már elég durván fújó szél (gyakorlatilag alig bírtam megmaradni a lábamon), illetve a Shiel Bridge-be vezető völgy alsóbb szakaszain a mocsaras részek elszaporodása. Az Allt Undalain-folyón táska nélkül, mezítláb, két túrabottal is percekig tartott, mire átkeltem, természetesen pont most kellett a legszélesebb, legsebesebb folyású folyóval találkoznunk az egész túra során… Így a hágótól a kempingig tartó 8 kilométeres utat 4 óra alatt tettük meg, délután 2 volt, mire odaértünk. Hatalmas meglepetésünkre a kemping recepciósa azt mondta, nem is látszik rajtunk, hogy gyalog jöttünk idáig Fort William-ből, ekkora bókot már régen kaptam. A csomag egyébként rendben megérkezett, az útmenti kávézóban meg is uzsonnáztunk, a közeli faluból vacsorához is jutottunk (végre nem instant tészta volt), a sátornak is találtunk jó helyet, összességében tehát jól végződött a nap (másnap pedig még fókákat is láttunk).

Még ezen a fotón is látszik a két túrázó

A hágó

Lent már Shiel Bridge

Az utolsó pár méternyi ereszkedés

Két napnyi (kényszer)pihenő, mosás, kalóriadeficit-pótlás, és egy jó adag tervezés után végül úgy döntöttünk, ezzel a lábbal sajnos nem volna túl okos ötlet újonnan belevetni magunkat a skót vadonba, a következő szakaszok a térkép szerint ugyanis nehezen járható, és a civilizációtól 2–3 napnyi járásra fekvő (egyébként gyönyörű) részeken vittek volna át. Egy ilyen helyen csak a mentőhelikopter tudna kimenteni minket, ha bármi rosszra fordulna, és egy sérüléssel ennek csak hatványozottan nőtt az esélye.

Nagyon sajnálom azóta is, hogy itt lett a vége ennek a túrának, de mivel még augusztus végén is éreztem fájdalmat a combomban, könnyebb szívvel engedem el a dolgot. Utána pedig egyébként buszra és vonatra ülve teljesen máshol töltöttük a maradék 10 napot, de erről majd egy másik bejegyzésben.

📊17 km, 7 h, kb. 770 m 🔺, 770 m 🔻

⛺️Shiel Bridge, Glenshiel Campground

Chocolates of Glenshiel

Itt már kimosva, mindent elfogyasztva – ennek örömére még a Nap is kisütött

Három dolgot csinálnék máshogyan: 1) nem vinnék túl meleg quiltet, bőven elég az 5 C-ig komfortos is, 2) fizikálisan felkészülnék a túrára, és nem csak “beleesnék” az egész kalandba (az elmúlt másfél év tunyulása sajnos érződött rajtam), 3) egy fokkal változatosabb ételeket vinnék magammal.

Minden mással teljesen meg voltam elégedve, nem volt hiányérzetem, nem fáztam, nem éheztem, nem volt nálam semmi felesleges holmi, és gyönyörű tájakat ismerhettem meg. Ki tudja, talán egyszer még sor kerül a folytatásra…

Összesítő statisztika:

📊120 km, nettó 5 nap, kb. 3430 m 🔺, 3425 m 🔻

⛺️2 éjszaka bothy-ban, 4 éjszaka sátorban

💧víz elérhető mindenhol

🍜talán túl sok elfogyasztott instant tészta

🦭őzek, madarak, fókák, felföldi bocik

☔️eső 2 nap, többnyire napsütés

🦟borzasztóan sok midge, szúnyogháló és spray szinte hiába

📦tervezésnél a papírtérkép nagyon hasznos, a csomagküldés jól működik, az előre kijegyzetelt információk is hasznosak